2010. február 1., hétfő

"Én vagyok a Világ Világossága, aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága"(Ján. 8/12.).

A TUDÁS NÉPE a MAGYAR.
Az Isten által kijelölt úton halad egy szebb jövő felé!

Új idők jönnek.
Új korszak, új kihívások, melyek új eszmeiséget követelnek. Ne feledjük
sumer – pártus – szkíta – hun - magyar múltunkat!
A TUDÁS NÉPÉT nem lehet legyőzni!

Gondolom mindenki, belátja már azt a tényt, hogy már több évtizede tudatos és tervezett formában történik Magyarország és vele együtt a Magyar nép tönkretétele.

Sokan emlékszünk még arra, amikor a Magyar ipar létezett és számos olyan magyar termék volt, amelyek a világpiacon elismerést vívtak ki országunknak. Magyar terméket vásároltunk és egészséges magyar élelmiszert fogyaszthattunk. Magyarul beszéltünk és bizonyos formában, de volt Magyar öntudatunk is.

Hova jutottunk, hogyan és miért?
Iparunk szinte eltűnt. Mezőgazdaságunk, romokban. Az emberek erkölcsi és morális válságban vannak.

Szlogenünk: Pénz! Hatalom! Élvezet!

A boldogulás ismérvei: Hazudni éjjel-nappal! Korrumpálódni! Mutyizni!

Aki a becsületesség és igazságosság oldalán áll az a nyomorúságot választja.

Szükséges volt, hogy a Magyar ipar eltűnjön, hiszen jelentős konkurenciát jelentett bizonyos országoknak. Ennek érdekében a fejlesztéseket leállították és a jól működő piacainkat, szétverték, amelyek megtették a hatásukat. A lezüllesztett cégeket nyomott áron eladták vagy „privatizálták” – tőzsdei segédlettel, amelyből morzsákat biztosítottak nekünk, a Népnek. Bennfentesek természetesen nemzeti hitelből óriási tételeket vásároltak, hiszen tudták mekkora értéket képviselnek.

Saját értékrendet kreáltak.
A nagyobb hozzáadott értéket teremtő szakágazatokat, szakmákat leépítették és az ehhez kapcsolódó értelmiségi réteget a kiszolgáló ágazatba, irányították – ügynők mérnők, orvos látogató, stb. – kizárva így a fejlődés és a talpra állás lehetőségét. A kisvállalkozások lehetőségei a multik hatáskörébe került.

A média megteremtette az új idők siker emberét, a „sztárokat” – sikerült a Magyar fiainkat, lányainkat átformálni és elfelejtetni a férfiasságot és anyaságot és szétzúzni a régi Magyar értékrendszert, benne a családot, amely legfőbb építőeleme egy erős Magyar Nemzetnek.

A kellően lebutított társadalomban, ahol azok osztják az észt, akiknek lenne még mit tanulni, mégis meggyőzték a „népet”, hogy alkalmatlan a saját lábán megállni és így szüksége van egy közbülső segítségre.

Megkaptuk a demokráciát, ahol mi dönthetünk és irányíthatunk és elhittük, hogy szabadok vagyunk. Csatlakoztunk néhány szövetséghez, amely most nem keletről, hanem nyugatról jött, annak ellenére, hogy Mi Magyarok keletről jöttünk, gyökereink ott vannak. Mi kollektíven eladtuk magunkat ezért az illúzióért! Becsaptak minket, már önmagunk urai sem mi vagyunk.

Mi Magyarok az egykori legnagyobb és legerősebb Hunok fejedelmének Attila népének leszármazottjai, akik a híres Római Birodalomnak is megkegyelmeztünk, nem fogadhatjuk el a szolgai sorsot, ahol csak másod hegedűsök vagyunk, hiszen a világ országai válságban vannak és várják az útmutatást, jelet, hogy melyik úton haladjanak – a pénz vagy az ISTEN által
kijelölt úton! Nekünk Magyaroknak jutott az a feladat, hogy megmutassuk a világ népeinek, hogy az igazságosságáról híres szkíták még élnek és utat mutatnak a népeknek egy emberséges, igazságos és szabad világ felé.

Talán ha az elmúlt évtizedek nem arról szóltak volna, hogy

- szolgalelkű állampolgárokat neveljünk,
- példaképül olyan embereket állítsunk, akik nem a gondolkodó magyar ember típusát képviselik,
- a hazugságot, korrupciót és mutyit társadalmilag elfogadott tevékenységgé emeljünk,
- manipuláljuk egymás ellen a népcsoportokat,
- adósságspirálba kergessük a jóhiszemű magyarokat,
- nemzeti jövedelmünk nagy részét más nemzetek céljainak, alárendeljük,
- nemzeti öntudatunkat a föld színével egyenlővé tegyünk,
- a többletértéket teremtő szakmákat ellehetetlenítsünk
- és a nemzeti tulajdon nagy részét eladjuk,
akkor nem itt tartanánk…

Korszakváltás előtt állunk. Nem csak a rendszer haldoklik, de az egész polgári társadalmi rend végóráit éli. Becsaptak sokakat, de itt az ideje a kijózanodásnak! Őrizzük meg anyanyelvünket, és ne hallgassunk a liberális ideológiákra, hisz a mi országunk MAGYARORSZÁG és a mi nyelvünk a MAGYAR.

Ne feledjük sumer – pártus – szkíta – hun - magyar múltunkat!

Őseink a Kárpát-medencébe minden európai írásrendszertől különböző olyan sajátos írásrendszert hoztak be, amellyel ma is 2600 éves belső-ázsiai szövegeket el tudunk olvasni. Az 58 nyelvet beszélő Mezzofanti bíboros (1774-1849) Frankl Ágoston cseh nyelvésznek írta 1836-ban: "A magyarok maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában".
Sir John Bowring (1792-1872) az 1838-ban megjelent Life and Works I. kötetében pedig így emlékezik meg nyelvünkről: "A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idő viharai karcolást sem ejtettek… a magyar nyelv eredetisége csodálatos".

Fogjunk össze, hogy megmaradhassunk MAGYARNAK!
Adjon az Isten egy Szebb Jövőt minden Magyarnak!

2010. január 25., hétfő

Adjon az Isten szebb jövőt e büszke és erős népnek!





 „A HAZA MINDEN ELŐTT.”

„Nem vész el semmi, mely nemes, dicső
Legyen bár szándék, tett vagy gondolat!
Öljék meg, nyomja sírját nehéz kő,
Feltámad az, és diadalt arat!”

Rakovszky József

Hagytuk, hogy megosszanak minket, pedig a Kárpát-Medencében, mi Magyarok vagyunk a többségi nemzet. Mára már Magyarország elveszítette szuverenitását, egy nemzetek feletti birodalmi struktúra autonóm tartománya lett, független állam helyett. De, Isten velünk, ki lenne ellenünk! Keresztény múltunk erőt ad, hogy megmaradjuk az őseink útján.

A változás és változtatás évébe léptünk és hamarosan döntenünk kell, hogy meg akarjuk-e tartani Nemzetünket vagy veszni hagyjuk és szolgaként élünk tovább, a Kárpát-Medencében.

"Ez a kérdés, válasszatok!"

Ki nehezen él és fél a holnaptól, annak a szó már nem elég, szívében oly nagy a keserűség.
Álljunk ki egymás mellett és egymásért! Fogjuk meg egymás kezét és merítsünk erőt Őseink lelke által, Istenünk segítségével. Nem arról van szó, hogy jobb vagy rosszabb lesz az életszínvonal, hanem hogy megmarad-e a Magyar, Magyarnak a Kárpát-Medencében!

„Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat.”
"Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, később harcolnak ellened, majd győzöl." 

Nemzetünk örökké élő forrása minden időben, maga az Úristen volt. Nem elég, ha azt mondjuk, hogy hiszünk benne, hanem be is kell bizonyítani.
"Áldassanak az őrzők!
A Magyarok a Manicheus alapú Szkíta őskeresztényvallást gyakorolták, a fény vallását, Áldassanak, kik megőrizték nyelvünk és dallamaink varázsát, lelkünk parazsát, kardunk és hitünk erejét, legendáink szivárványát és teremtő kedvünk virágait.
Áldassék a kő, a fa és cserép, mely szent kezek tiszta szándékait őrzi, áldassék a megtartó föld, a megtartó remény és emlékezet. Áldassanak, kik megőriztek minket itt és az örökkévalóságban a teljes időkön át,"


Őrült az, aki önmagát tagadja. Vedd észre, hogy a Haza Te vagy!

Sehonnai bitang ember, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete, ha jót akar, akkor hallgasson a szép szóra és álljon félre. Magyarország a Magyaroké! Magyar név megint szép lesz Méltó régi híréhez. ...Ellenség nem létezik... csak azért van, hogy a legjobbat hozza ki belőled...

Nemzetünket minden évszázadban szétszaggatták, hol a tatár, hol a török, hol az osztrák, hol az orosz, és most…? Eddig minden birodalom bicskája beletört a magyarságba!


Történelmi szükségszerűség, hogy Magyarország felemelkedjen, és naggyá legyen ismét. Tanulnunk kell a múltból, és teremtenünk kell belőle egy szebb jövőt! Csak KITARTÁS!

Legalább annyira okosaknak kellene lennünk, mint majd nyolcszáz évvel ez előtt.  
Aranybulla, ahol törvény írta le: II. András király (1205-1235) Aranybulla 1222
- (VIII. p.)Ha külföldiek, tudniillik tisztességes emberek, jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül méltóságra ne emeltessenek. (XI. p.) Fekvő birtok az országon kívülieknek ne adományoztassék. Továbbá (II. p.), (XVII. p.),
- (XXIV.p.) Hogy izmaeliták és zsidók tisztességet ne viseljenek, pénzváltó kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunk béli nemesek legyenek, izmaeliták és zsidók ne lehessenek.
- (XX. p.), (XVI. p.) Ezen négy főuron, t. i. a nádor, a bán, a király és királyné udvarbíróin kivül, két méltóságot senki se viselhessen…

Akik ezeket az ősi törvényeket figyelmen kívül hagyják, azok futni hagyják Magyarország hazaárulóit, mert az 1949/ XX törvény alapján itt minden törvényes és jogszerű volt. Elszámoltatás és felelősségre vonás, elengedhetetlen, e nélkül semmi nem fog történni hazánk és az itt élő emberek érdekében.

Őseink törvényeinek eredményessége, a folytatásban rejlik!

A világválság és a világháború, valamint a trianoni diktátum káros hatásai ellenére Magyarország 1920 után azért tudott talpra állni egyedülállóan, szinte az egész világ közvéleménye egy csodáról beszélt Magyarország vonatkozásában, mert ezen az alapon politizáltak (Szentkorona-tan).

Aki nem emlékezik, az felejt, és az aki felejt, annak 
NINCS JÖVŐJE!


Magyarországon, ha valaki jogállamról beszél és alkotmányról, akkor csak ebben a fentebb említett szellemiségben, teheti meg.
Nem csak azért, mert nincs földi hatalom, aki ezeket a törvényeket érvénytelenítette volna, bármilyen furcsa, de még mindig érvényben vannak.
Az eredményességét a történelmünk igazolja, valamint a napjainkba átültetett üzenete van ennek a társadalmi együttélési alap normarendszernek, ami nem egy import ideológia, hanem kiváló Magyar szellemi termék. Csak ezen, gondolatok mentén lehet napjainkban is politizálni Hazánk érdekében.

Szent meggyőződésem, hogy csak akkor és csakis akkor lesz a Magyar embernek élhető jövője hazájában, ha olyan Magyar emberekre bízza az ország vezetését, akik követik Őseink szellemiségét!!!

LEGYEN HITED ÉS LÉSZEN ORSZÁGOD!
ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART!


2010. január 10., vasárnap

MHV Ébredj nemzetem



"Ébredj nemzetem"

Ha Torda fölött felvirrad a nap.
A dzsidások majd újra támadnak.
Fiam, te átjuthatnál még !
Mondd el: a harc itt véget ért !
Menj és ébreszd alvó nemzetem!
Mondd, hogy ébredj, ébredj nemzetem!

Éhség és szomjúság gyötör.
A mellemben dübörgő pöröly.
Ő meghalt Segesvár felett.
Meghalt, és itt az üzenet.
Hallod ébredj, ébredj nemzetem.
Hallod, ébredj, alvó nemzetem.

Apáról fiúra szálljon
át hosszú évszázadokon.
Újra és újra ébresztő szóljon,
hisz sohasem késő.
Hallod ébredj, ébredj nemzetem.
Hallod, ébredj, alvó nemzetem.

Ősök: gyávák és hősök.
Ezek voltunk, lásd!
Ti sem lesztek más hosszú évek múltán.
Értük, pirosló vérünk,
e lázadó vér majd bennetek él
új remények útján.

A Torda fölött felvirrad a nap.
A dzsidások majd újra támadnak.
Fiam, a lelkedben a láng!
Vigyázz! A jövőt bíztam rád.
Menj és ébreszd alvó nemzetem... more

2009. november 12., csütörtök

Wass Albert találó szavai a háromféle magyarról

Háromféle ember van ebben az országban, háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak.

Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.

Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.

(Wass Albert)

2009. október 11., vasárnap

Egy szándék! Egy akarat! Egy cselekedet!

Isten kardja csak akkor csillog majd újra és vezeti győzelemre megint a Hunok és Magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint”. 

ISTEN OSTORA
Isten kardja nyugat felé mutatott Attila kezében.

Hun lovak patáinak dübörgésétől megremegtek az Alpok. Mint az árvíz zúdultak alá a hun hadak Thüringiára s mire elérték a Rajnát meg a Szajnát, legyőzték a barbárokat, a gótokat és tizenhét nemzet vált Attila birodalmának hőbéresévé.

Kőfal mögött reszketett Bizánc, és Róma harcra készülődött. A hunok lerohanták Galliát. Ahol a dombok lankái alásimultak a nagy gall síkságba, Attila megállt. Szekerekből, nyergekből vezéri dombot építtetett magának, ahonnan messzire beláthatta a catalaunumi síkot.
Az éjszaka leple alatt megérkeztek a római légiók is, és felsorakoztak a hunokkal szemben, ember ember mellett, pajzs pajzs mellett, várva a támadást.
De a hunok táborában síri csend volt. Csupán a szél suhogását lehetett hallani a catalaunumi mező felett.
Sűrű köddel érkezett a hajnal. Mikor a nap vörös korongja megjelent a keleti ég alján, egyszerre csak kürtszó harsant valahonnan.

Egy pillanatra kettévált a köd, s az elmeredt szemű római légiókkal szemben ott állt Attila sötét alakja; megszámlálhatatlan lovas sereg fölött magosan kirajzolódva az ég peremére, háta megett a felkelő nappal. A következő pillanatban lehullottak a köd függönyei megint, s a félelmetes jelenség
eltűnt a szemek elől.

– Isten ostora és halál-lovasai...
– járta be a suttogás a megrendült római veteránok sorait.
Remegve meredtek a ködbe, várva a támadást. De semmi se mozdult. Süket csöndesség nehezedett a ködlepte mezőre. Aztán lassanként, ahogy feljebb emelkedett a nap aranykorongja, oszlani kezdett a köd is, teljes pompájában feltárva a két szembenéző sereget. Amíg a rómaiak hunyorogva pislogtak bele a vakító napba, a hunok támadtak.

– Huj-huj! Huj-huj! Huj-huj!
Százezer ló dübörgő patája alatt megremegett a föld. Süvítő nyílvesszők tömege elsötétítette az égboltot.
Ember ember ellen, ló ló ellen: folyt a csata egész napon át. Borzadva tért nyugodni a nap. A haldoklók halálhörgése elveszett a kardok csattogásában.

Az elesett harcosok lelke harcolt tovább. Azon az éjszakán sok-sokezer hun harcos lelte meg az utat HADÚR hetedik mennyországába, mely azok számára van, kik harcban estek el. Hunok hite szerint minden elesett hős magával vitte szolgának a másvilágra azoknak lelkét, akiket a csatában megölt.

Mire megérkezett a reggel, mindössze Atillát és hunjait találta a felkelő nap a véres catalaunumi csatamezőn. A római légiók roncsai visszavonultak az éjszaka védelme alatt.
A hunok eltemették halottaikat és összeszedték a zsákmányt, s visszatértek a Kárpátok-övezte hazájukba. A telet fegyvergyártással, új lovak betörésével, előkészületekkel töltötték, s tavasz jöttével indultak újra Atillával az élükön, dél felé.
Concordia és Pádua népe ész nélkül menekült előlük. Verona, Brescia és Cremona megnyitották kapuikat Attila előtt, és megadták magukat. Mikor elérte Róma kapuit, védtelenül hevert lábainál az egész Római Birodalom.

Százezer hun lovas vette körül az Örök Város kőfalait, Attila parancsára várva. De a parancs elmaradt.

Magától megnyílt a főkapu, és fehér zászló alatt megjelent Isten szolgája, Leó Pápa maga, mezítláb és száz
pap kíséretében jött a mezőn át, zsoltárokat énekelve, szelíd menetben a hunok felé.

Attila, éjfekete harci paripáján, elébe ment. Félúton találkoztak, Leó pápa és Isten ostora. Egyik mezítláb, alázatosan, másik nyeregben ülve, büszkén, egyenesen.

Aztán Isten szolgája fölnézett, egyenesen a félelmetes Attila szemébe, és szelíden mondta:

– Fiam, eljön az idő, amikor egyik leszármazottad áll majd egyik utódom előtt, királyi koronát kérve magának, s áldást népe számára. Azt kívánod, hogy úgy nézzen majd reá ez a szent város, mint a rettenetes Attila leszármazottjára, aki elpusztította Rómát?

Néhány pillanatig Attila elgondolkozva nézett alá az öregember hófehér fejére, aztán bólintott és békésen mondta:
Eredj vissza a városodba, szent ember, és adj hálát Istenednek, amért kegyelmet találtál Attila előtt.

Azzal egy rántással megfordította lovát, s felemelt kézzel jelt adott a hunoknak a visszavonulásra. Útban hazafele még lerohanták a hunok híres Velence városát, lóháton úsztatva át a vízen, s roskadásig megrakták málhás szekereiket arannyal, ezüsttel és szép velencei asszonyokkal. De ez volt a hunok utolsó nagy vállalkozása. Ettől kezdve Isten kardja hüvelyében pihent.

Isten ostora betöltötte a próféták jóslatait, és az egész világ alázatosan hevert lábainál.


Wass Albert a trianoni magyarság nagy nemzedékének nagy személyisége, nagy idők koronatanúja.
- az Erdélyi Világszövetség volt Társelnöke -

"...egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok."                 
Albert Wass de Czege (1979)

2009. szeptember 27., vasárnap

Itt az idő Magyarok, hogy fejeteket kihúzzátok a homokból!



Vagy talán úgy gondoljátok, hogy mások helyettünk megoldják problémáinkat?
Őseink nem űzték ezt a gyakorlatot, amit Mi már több mint fél évszázada teszünk, egyik szövetségből a másikba lépünk, hogy a „fejlődés útjára” állítsuk országunkat.

Mi lett az eredmény?
Erkölcsi, morális és gazdasági leépülés és egekbe szökő adósságállomány. Gyermekeink, lassan elfelejtik történelmünket, Magyar nyelvünket és boldogulásukat külhonban szeretnék megtalálni.

Mivé korcsosultunk, hogy ide jutottunk?
Hová lett Nemzeti Öntudatunk, hol hagytuk büszkeségünk, és bátorságunk?
Mi akartuk ezt, az igazságot mindennél többre becsülő Szkíták népének utódai?
Mondják meg nekem, ez Magyarország a nagy és erős Hunok földje?

Attila, a hunok királya és a Hun Birodalom irányítója (Krisztus előtt 450-ben), jóval előbb gondolt az egységes kultúrájú Európa létrehozására. Attila földjének ismételt birtokbavételét Álmos fia, Árpád nagyfejedelem tudatos és szervezett Bejövetele ezt volt hívatott tovább vinni.

Vajon Európa különböző országainak tankönyvei miért tanítanak hazánk történetéről még mindig valótlanságokat?
„Higgy azoknak, akik az igazságot keresik, de óvakodj azoktól, akik azt hiszik, hogy megtalálták” (André Gide)

Ma a mindennapjainkat kitölti a politika és ez nem jelent jót. Amíg más nemzetek erősödnek, gyarapodnak és sokasodnak, addig a magyar elfogadja, amit kínálnak neki.
Rákóczi mondta: „Ha a Magyar bajba jut, nem számíthat senki másra csakis önmagára

Gróf Széchenyi István:
"Minden nemzetnek olyan kormánya van, minőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas, vagy műveletlen."

A Magyarságnak újra kell értékelnie önmagát, és önmagára kell találni. Akkor majd a múlthoz hasonlóan mások igyekeznek felzárkózni ahhoz a kivételes tudáshoz, melyet mi képviselünk.

A fentiek miatt a jelenlegi helyzetből nem a további sopánkodás és nem is a gyűlölet a kivezető út. A nemzetnek változni, alakulni és fejlődni kell. Meg kell találni a helyes, Fényhez vezető utat.

Mi, Magyarok legyünk a Fény az éjszakában. Fényként világítsuk be a világot, s így teremtsünk új, boldog Magyar Hazát a Kárpátok alatt.

Mutassunk utat az emberiségnek!


Végül néhány megállapítás, amelyen érdemes elgondolkozni.

Többet költünk, mégis kevesebbünk van.

Többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük.

Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk.

Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.

Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk.

Több a szakértőnk, mégis több a problémánk.

Több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk.

Több az ennivalónk, de kevesebb a táplálékunk.

Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk, túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk, túl sokáig fenn maradunk, túl fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk, és túl ritkán imádkozunk.

Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk.

Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét. Éveket adtunk az élethez, nem pedig életet az éveknek.

Eljutottunk a holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út túloldalára azért, hogy az új szomszéddal találkozzunk.

Meghódítottuk a világűrt, de a belsőnket nem. Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat.

Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a földet. Meghódítottuk az atomot, de az előítéletet azt nem.

Többet írunk, de kevesebbet tanulunk. Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk. Megtanultunk rohanni, de várni nem. Több komputert gyártunk, hogy több információt tároljunk, hogy több másolatot készítsünk, mint valaha, mégis egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikálunk.

Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés kora, a nagy emberek és a kis jellemek, a kiemelkedő hasznok és a segélyes kapcsolatok időszaka. 
A kétkeresős jövedelmek, ám gyakoribb válások, a tetszetősebb lakások, de szétesett otthonok korszaka.

A villámutazások, az eldobható pelenkák, az egyszer használatos erkölcsök, az egyéjszakás tartózkodások, a túlsúlyos testek kora ez, és a tablettáké, melyek mindenre jók: felvidítanak, lenyugtatnak, ölnek.

Ügyelj rá, hogy szánj némi időt a szeretteidre is, mert nem lesznek melletted örökké. Gondolj rá, hogy legyen egy kedves szavad ahhoz, aki tisztelettel tekint rád, mert ez a kis ember hamarosan felcseperedik és odébbáll. Legyen gondod rá, hogy magadhoz öleld azt, aki közel áll hozzád, mert ez az egyetlen kincs, amit jó szívvel adhatsz és egy fillérbe sem kerül.

Mondd a párodnak és a szeretteidnek, hogy "szeretlek", de leginkább éreztesd velük. Egy csók és egy ölelés helyrehozza a sérelmeket, ha mélyen a bensődből jön. Fogd meg a kezét és őrizd meg ezt a pillanatot arra az időre, amikor ő többé már nem lesz itt. Szánj időt arra, hogy szeress, szánj időt arra, hogy beszélgess és szánj időt arra, hogy átadhasd a fejedben lévő értékes gondolatokat.

"Aki kér, annak adatik, aki zörget, annak megnyittatik, aki keres, az talál!"

Itt az ideje az ébredésnek!!!

"Mária Országa"

2009. szeptember 10., csütörtök

Magyarok! Érdemes elgondolkodni, ha még tudunk!?

Petőfi Sándor
A magyar nemzet

Oh ne mondjátok nekem, hogy
Hajnallik hazánk felett !
Látom én: az ő számára sző a sors szemfödelet.
S kérni istent nem merem, hogy
Nemzetem gyógyítsa fel,
Mert e nemzet, elhigyétek,
Életet nem érdemel.

Figyelemmel átforgattam
A történet lapjait,
S fontolóra vette lelkem,
Amit e hon végbevitt.
S mit találtam ott fölírva
Századok bötűivel ?
Azt találtam, hogy e nemzet
Életet nem érdemel.

Jóra termett nép honában
Egy a szív, az akarat,
A közérdek mellett minden
Külön érdek elmarad.
Itten oltárt minden ember
Ön bálványaért emel -
És az ilyen önző nemzet
Életet nem érdemel.

Voltak egyesek közöttünk !
Tiszta, hű, nagy szellemek,
Akik mindent, amit tettek,
A hazáért tettenek.
Hány volt köztök, kiket a hon,
Maga a hon veszte el !
És az ily hálátlan nemzet
Életet nem érdemel

Más hazában híven őrzik
Mindazt, ami nemzeti ;
Ősi kincsét a magyar nép
Megveti, és elveti,
A magyar magyarnak lenni
Elfeled vagy szégyenel -
És az ily elkorcsult nemzet
Életet nem érdemel...

Oh de mért elősorolnom
E szegény hon vétkeit ?
Lesz- e sors, oh lesz- e isten,
Aki minket megsegít ?
A nagy isten szent kegyéből
Jő- e megváltási jel ?
Lesz- e még e nemzet olyan,
Hogy halált nem érdemel ?

Pest, 1845. január